Budának az 1686-os, törököktől való visszavívása után, a megfogyatkozott lakosság pótlására német telepeseket hoztak a földesurak Magyarország több vidékére, így a főváros környékére is. A német telepesek több hullámban egészen az 1700-as évek közepéig érkeztek. A budai hegyek vidékén Óbuda, Békásmegyer, Pesthidegkút, Solymár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Pilisborosjenő, Üröm, Budakalász, Dunabogdány, Nagykovácsi és még további falvakat is német telepesekkel népesítették be. A pesti oldalon és a Csepel-szigeten is alakultak német települések, mint például Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Soroksár, Dunaharaszti, Taksony Alsónémedi. Az új hazára lelő németek, szorgalmuknak köszönhetően viszonylag gyorsan felvirágoztatták a vidéket. Az elmúlt évszádok alatt megtartották a nyelvüket, hagyományaikat, de a II. világháború utáni kitelepítések és meghurcolások felgyorsították az asszimilációjukat.
A svábok, mert így nevezik őket gyűjtőnéven, a szorgalmas munka után vasárnaponként a helyi kocsmákban (Wirtshaus) pihenték ki a hét fáradalmait. A kártyázás (Dartli, Snapszer, Feuer) és a biliárd volt a szenvedélyünk. Tudomásunk szerint már az 1800-as évek utolsó évtizedeiben is voltak a kocsmákban biliárdasztalok, amelyeken karambol és bábus játékokat játszottak. A legtöbb kocsmában ezek az asztalok meg is maradtak és nagyon népszerűek voltak a rendszerváltás előtti évtizedekben is. A tehetősebbek pénzben játszottak és olykor igen nagy tétben. Tudunk olyanról például, amikor szőlőültetvény cserélt gazdát. Pilisvörösváron és a környező falvakban is sok asztal működött, melyek a pool biliárd elterjedésének következtében a 2000-es évektől kezdtek lecserélődni. Egyes településeken teljesen el is tűnt a biliárdnak ez a változata, esetleg már csak magánházakban játszottak néhányan.
