Csibor Sándor (Békés /Bélmegyer) visszaemlékezése.
Arra kért a fiam, hogy írjak a biliárdról valamiféle sztorit, érdekességet. Sajnos a puszta tényeknél egyébre nem telik. Van azonban bennem egy hangulat, amit esetleg megpróbálgatok rajzolgatni. Mégpedig azt ami a második világháború előtt és alatt, valamint az azt követő néhány év tanyasi, falusi ember szokásait illeti. Különös fajta volt. Valószínű nem is tudom méltó módon leírni, lerajzolni ezt az ember típust. Sokan próbálkoztak ezzel és, hogy mennyire sikerült azt nem tudom. Teszi ezt mindenki a saját látásmódja szerint. A teljesség igénye nélkül kísérletet teszek az én ablakomon kinézve keresni embert, tájat amit látok és le tudok írni. Lelki szemeimmel ma is látom azt a szabad szemmel be nem látható enyhén hullámos de majdnem sík vidéket ahol " alacsony tanya házak óvakodva vigyáznak". A kép amit látok attól is függ, hogy milyen évszak van. Mivel egészen más minden évszak, az emberek is mások - úgy kívül, mint belül. De különbség van abban is, hogy a ritkásan épült tanyákat, vagy valahol a beláthatatlan térség közepén épült faluszerű házcsoportot nézem. Az említett faluban élő emberek mások, mint a tanyákon élük. A tanyai emberek kicsit tehetősebbek, mint a falusiak. A falusiak is, kevés kivétellel, a környező termő területből élnek. Az egész évre elegendő kenyeret nyáron szerzik be igen kemény munkával, aminek legnehezebbike talán az aratás, amit tizedén vagy tizenegyedén végeznek a tanyák körüli búza táblákon. Nem könnyebb munka a cséplés sem, amit a bandagazda által szervezett bandákban végeznek, elszegődve a néhány cséplőgép tulajdonoshoz - a bér ugyancsak búza. A falusiak, ha csak tehetik mennek napszámba, legtöbbet nyáron hiszen a mezei munkák zöme nyárra esik. Egy napszám napkeltétől napnyugtáig tart, ezért a fizetség 1 pengő, esetleg 1 pengő 20 fillér. Az összehasonlítás kedvéért egy tojás ára 2-3 fillér, egy fröccs 10 fillér. Nehéz a megélhetés úgy a faluban de a tanyákon is. A tanyasi embernek, ha napszámost kénytelen fogadni - mert a család nem bírja a sok munkát - ha törik ha szakad a munkabért ki kell fizetni, ha másként nem hát kölcsönből, amit a tehetősebbektől kap, természetesen kamat mentesen. Uzsorás a tanyavilágban ismeretlen. A segítség nyújtás szinte kötelező, mert senki nem tudja, hogy ki mikor szorul a szomszéd vagy ismerős segítségére. Így tehát a dolog kölcsönös, hol én, hol te alapon megy a játék. A vázolt körülményekbe ágyazódik minden más, a körülmények adottak, azon változtatni nem lehet, így az emberi ténykedés már következmény. A tanyasi ember télen sem dologtalan, hiszen az állatok ellátása nem kevés munkát ad. Na meg a földművelés eszközeinek karbantartása, javítgatása ugyancsak téli munka. Esetleg esténként adódik néha egy kevéske idő a szórakozásra, ez az idő aztán vagy szomszédolással, vagy rokonlátogatással telik, vagy valamilyen társaságba, közösségbe való bekapcsolódással. Így ha valaki közösségi ember típus volt választhatott a kocsma és az olvasókör (kaszinónak is mondták) között. Meg kell említenem a harmadik lehetőséget is, amit az egyházak szerveztek esti imaóra formájában, volt aki ezt választotta hiszen a vallás követelte rövid tisztelet után el lehetett beszélgetni minden egyébről addig amíg csak akartak. Különös a megoszlás a három lehetőség között, a kocsmát leginkább a zajos dínom-dánomot kedvelők keresték fel. A kaszinót inkább a csendesebbek kedvelték, ahol meg hányt-vetették a világ dolgait. A földművelés problémáit, gondjait beszélték meg. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy nem hozattak át a kocsmából egy liter borocskát, amit elszopogatva könnyebben születtek a gondolatok. A vallási foglakozást a legcsendesebbek kedvelték, a kicsit magukba forduló emberek. Itt a beszélgetést csak a fiatalokból alakult zenekar játéka fűszerezte. Mondanom sem kell, hogy a csoportok közötti "átjárás" nem volt ritka dolog. Az én fiatalkoromban megfordultam mind három helyen, a pillanatnyi hangulatomtól tettem ezt függővé. Mind három lehetőségnek meg volt a maga előnye hátránya. Az is következik talán az elmondottakból, hogy a három közösség mindegyikének meg volt a törzs bázisa is, akik nem váltogatták helyüket, hanem kitartottak valamelyiknél.
A kocsma és a kaszinó is rendelkezett szórakozási lehetőséggel. A kocsmába szólt a zene, amit a kis tagszámú cigányzenekar prezentált. Közben lehetett biliárdozni, iszogatni és kártyázni is, de még a kártyázok is két csoportra osztódva. Egyik csoportban a szolidabb játékokat játszottak, ahol nem a nagypénzek nyerése jelentette az izgalmakat, hanem hogy sikerül-e megfogni a betlit vagy a durchmarsot. A huszonegyezőknél már más volt a tét, ott nem volt pardon, aki bátor volt az bizony hatalmas összegeket nyert, vagy veszített. Tikász Pista egy házat nyert Békésen egyetlen este, és haláláig benne lakott. A kocsmában mindenütt volt biliárd, de legtöbb helyen kugli is. A kuglit délután játszottak, mert ahhoz világos kellett, a kártya, de főleg a biliárd (magyarbiliárd, a 120-as) sokszor hajnalokig tartó szórakozás volt. A kaszinó vagy másnevén olvasókör, legfeljebb éjfélig volt népes. Már említettem, hogy a faluban lakók télen szinte mindennap ráértek, így a kocsmát elsősorban a falusiak foglalták el. A kaszinó pedig inkább a tanyaiak gyűl helye volt. Itt telente, ezüstkalászos gazda tanfolyamok is voltak, aki letudott vizsgázni az kapott egy oklevelet és egy ezüstszínű kalászt, amit ha akart ki is tűzhetett. Megjegyzem, hogy én is elvégeztem az ezüst kalászos tanfolyamot és nem láttam kárát. A sikeres vizsga után a kaszinóban rendeztünk egy vacsorát, ahol egy egész disznó bánta kárát a sikernek. Ezeken a tanfolyamokon a falusiak nem igen vettek részt, ők inkább a kertészkedést tartották alkalmasabbnak. Ez a rendiség még néhány évig tartott az orosz bevonulás után, de a tsz-eszesítést követően pusztává vált a világ...
Én láttam, és így éltem meg az 1940. év utáni időket.
